Beregszász-Nagyszőllősi borvidék
„Ukrajnában aktívnak mondható borélet Beregszász környékén található. Itt készülnek kereskedelmi forgalomba is kerülő palackos borok. Egy-kettőt volt szerencsém kóstolni, vegyes érzelmekkel. Ezeknek a borvidékeknek a felébredésére szerintem még nagyon sokat kell várni. Bár a lehetőség még mindig meg van a területben.”
Forrás: Gonda György: Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?, www.boraszportal.hu, 2016
Erdély-Küküllőmenti borvidék
A kis-küküllői borvidék: a nyárádi, a kis-küküllei és maros-küküllei; a nagy-küküllei: a székácsi, medgyesi és olti területekre van osztva. E vidékeken igen jó fehér bor készül, jó években asszu is, vörös bort azonban csak keveset készítenek. Fő szőllőfajták: járdovány, leányka, király, hóviz, kövér és somszőllő mint régi; rizling, tramini és carbanet mint újabban behozottak műveltetnek. A bort nem kénezik, csak a hordót, derítőül csak vizahólyagot használnak. Borbetegségek ritkán fordulnak elő. A borok jelentékeny része nem kerül forgalomba.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Erdély-Marosmenti borvidék
1870-ben jelenik meg a Borászati Füzetekben az Új világ borászatunk térképén című cikk, valószínűleg Entz Ferenc tollából. „Fekvés és talaj a szőlőművelésnek per eminentiam kedveznek. A szőlőterületeket emelkedettségüknél fogva a kaján derek el nem érhetik. Tudjuk, hogy Erdély borairól nyugaton már most is bírnak némi fogalommal, tanúskodnak erről a kitüntetések, melyekben ezek a borok részesülnek, de jósló tehetség nélkül mindezekben csekély árnyékát látjuk mi azon fényes jövőnek, mely Erdély boraira vár.” (A cikk az 1867-es párizsi világkiállításra, illetve az 1869-es boroszlói kiállításra utal, ahol például Paget János tramini bora kiválóan szerepelt, Kemény István csombordi rajnai rizlingje pedig Párizsban elnyerte III. Napóleon aranyérmét.) A cikk megemlíti, hogy az Erdélybe átplántált római kultúra maradványai között a szőlőtelepek is megtalálhatók. Erdély ma is követi a hosszú olaszos művelést, helyi okokból karikásra módosítva azt. A továbbiakban Erdély őshonos fajtájának minősíti a leánykát, kövért (huppajagost) s mint legjelesebbet, a furmintot, melyet itt som néven ismernek. Római eredetűnek véli a járdoványt, lamport (király) és a hóvizet. Erdély főleg zamatban gazdag borokat terem, amiben Európa nem bővelkedik.
Forrás: Korunk - 3. folyam, 19. évf. 9. sz. (2008. szeptember)
Érmelléki borvidék
„A Partiumban járunk, a Kraszna és a Berettyó között, Nagyvárad közelében. Nagyvárad fontos központja az erdélyi boréletnek, ahol egyre több az esemény, tanfolyam is zajlik. A borvidéken valamikor a debreceni polgárok rendelkeztek szőlőbirtokokkal, és aszú bort is készítettek. Napjainkban 2-3 pincészet palackoz innen borokat. Kicsit északabbra a szatmári borvidéken működik a hazánkban is ismert Nachbil borászat.”
Forrás: Gonda György: Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?, www.boraszportal.hu, 2016
Fiumei borvidék
„Az olasz és dalmát bortermelés fölöslege már a középkorban megtalálta útját a fiumei kikötő felé. E czikk tehát már akkor nagy lendületet adhatott volna a város kereskedelmi forgalmának, ha különböző hatósági intézkedések aránylag szűk korlátok közé nem szorítják.
Fiume lakosságának ugyanis akkoriban a kereskedés mellett a szőllőművelés képezte főfoglalkozását. A bérbe és mívelésbe adási szerződésekből kitünik, hogy a szőllőket már akkor sajátlagos fiumei rendszer szerint (iuxta consvetudinem terrae fluminis) mívelték; t. i. minden valószinüség szerint apró, mintegy métermagasságu lugasokra felfuttatva, mint mostanában is. Egyetlen esetben találjuk kiemelve a haszonbérleti szerződésben, hogy a szőllő közepén egy magas lugast kell végigvezetni, friauli szokás szerint (iuxta consvetudinem Foriiulii); – ilyeneket is láthatni még itt-ott Fiume környékén.
A Fiume területén termelt bor elárusitásánál érdekelve volt a hűbéruraság, a káptalan és a község, melyek tized és fogyasztási adó fejében részt kaptak belőle. De érdekelve volt ezenkivül a bor értékesitésénél 225Fiuménak majdnem összes lakossága, mely legnagyobb részében szőllőtulajdonosokból állott. Ez teszi érthetőkké azokat a prohibitiv intézkedéseket, melyekkel az idegen bor versenye ellen védekezni igyekeztek.”
Forrás: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok
Ménes-Magyarádi borvidék
„Mai nevén Arad-hegyaljai borvidék. Az egykor európai hírnévnek örvendő Arad-hegyen éled újra a kadarka, Balla Géza kezei között. Ha van határon túli borász, akit nem kell bemutatni az olvasóknak az Balla Géza. Borai bárhol kaphatók itthon, és a mester is rendszeresen tart az egész országban kóstolót.”
Forrás: Gonda György: Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?, www.boraszportal.hu, 2016
Ruszt-Sopron-Pozsonyi borvidék
„Ruszt és Sopron borvidékeket nem kell külön bemutatni, aktív borélet folyik mindkét településen és környékén. Pozsonyból gyakorlatilag eltűnt a szőlő, már csak az emlékeit őrzik. Újraélesztéséről nem érkeznek hírek, és tudomásom szerint a szőlőtermesztésre alkalmas területek mára beépítésre kerültek. Sajnos.”
Forrás: Gonda György: Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?, www.boraszportal.hu, 2016
Szeredne-Vinnai borvidék
„Szerednye-viszna és Munkács-nagyszöllősi történeti borvidékek a mai Ukrajna területén találhatók. Tudjuk, hogy sajnos, már-már létűket fenyegető gondokkal küzdenek, amelyek nem engedik boraik régi hírnevének visszaállítását.”
Forrás: Gonda György: Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?, www.boraszportal.hu, 2016
Szerémi borvidék
A Szerémi borvidék vagy Szerémségi borvidék (szerbül: Sremski rejon) történelmi borvidék a mai Szerbia és kisebb részt Horvátország területén, a Szerémségben, a Tarcal-hegység lejtőin és a Duna mentén. A török hódoltságig a Magyar Királyság legjobb bortermő helyének számított; a szerémi borokat a középkorban a borok királyaként ismerték.
„Nem tehetem, hogy a Szerémség boráról hallgassak, mely annyira kellemes, hogy a föld kerekségén nehéz lenne párját találni. ”– idézi Galeotto Marziot Majdán János, egy a Rubiconban megjelent cikkében. A fejlődést ugyanakkor gyorsan lerombolta a török hódítás. A szőlőművesek más tájakra, többek között a Tokaji borvidékre költöztek. A törökök kiűzését követően az Osztrák–Magyar Monarchia időszaka alatt a szerémségi szőlő- és borkultúra újra felvirágzott. A trianoni békeszerződés elszakította hagyományos piacaitól, s így visszafejlődve élt tovább, bár a borkészítés nem szűnt meg. A második világháború után csak az állami gazdaságoktól kerülhetett kereskedelembe bor, a minőségi szempontokat pedig felülírták a mennyiségiek. Jugoszlávia szétesése tette újra lehetővé a magángazdaságok működését.
Versec-Fehértemplomi borvidék
„Ez a borvidék a Szerb és a Román határ szomszédságában terül el, ahol a Duna belép Románia területére. Valahol a verseci és a szerémségi borvidék határán működik a Nagy-Sagmeister Borászat, akik 2-3 éve tűntek fel a magyar piacon is, és okoztak meglepetéseket például a furmint rajongóinak.” – írja Gonda György a borász portálon megjelent cikkében.